Kezdőlap
 
 

GYENGÉNLÁTÓKNAK:



 Városunkról
 Hírek, aktualitások
 Programok,
   rendezvények
 Önkormányzat
 Esélyegyenlőség
 Egészségügy,
   szociális ellátás
 Oktatás, nevelés
 Kultúra
 Városi Könyvtár
 Nagyatádi Kulturális és Sport Központ
 Városi Múzeum
 Híres nagyatádiak
 Művészeti együttesek
 Turizmus
 Egyházi élet
 Sport
 Rinyamenti
   Kistérség
 Csatornaprogram
 Galéria
 Honlaptérkép
 Vendégkönyv
 Fórum
 


ÁGOSTON VENCEL (1895-1946)

Bodvicai születésű akvarellfestő, rajztanár. Iskoláit Nagyatádon végezte, rajztanári oklevelet a Képzőművészeti Főiskolán szerzett. Tanított Cinkotán, Egerben és Kiskunfélegyházán, majd a bajai tanítóképző tanára lett. A változó hangulatú jellegzetes magyar déli Dunavidék tájait örökítette meg. 1931-ben és 1935-ben Budapesten, 1933-ban, 1942-ben és 1944-ben Baján volt önálló kiállítása. A II. világháború idején súlyosan megbetegedett, 1946-ban hunyt el. Művészi hagyatéka 1950-ben a bajai Városi Múzeumba került. A nagyatádi Városi Múzeumban található a művész több festménye, amelyet rokona, Fülöp Melinda ajándékozott a városnak.



BABAY JÓZSEF (1898-1956)

Sikeres író, újságíró. Nagyatádon született, az elemi és polgári iskolát elvégezve, Csurgóra került a tanítóképzőbe. A pécsi jogakadémián tanulmányait abbahagyta és újságíróként kezdett el dolgozni Budapesten, a Magyarság belső, az Új Idők főmunkatársa volt. 1926-ban zongoristaként is tevékenykedett. Több lap (Világ, Magyar Hírlap, Újság, Nemzeti Újság, Népszava) munkatársaként jelentek meg cikkei, elbeszélései, novellái, versei. Kilenc regényt írt, melyek romantikával átszőttek, nagyatádi ihletésűek. Regényeit Gyergyai Albert elemezte. 1935-ben lett a Petőfi Társaság tagja. Munkásságának van egy olyan területe, amely szinte feledésbe merült: néprajzi érdeklődése, a népélet iránti fogékonysága. Hat színpadi műve ismert. 14 filmforgatókönyvet írt, a legismertebbek a Rózsafabot (1935) és a Gábor diák (1954). Az írót 1951-ben kitelepítették. Felesége Rákosy Eugénia Magdolna, lánya Dr. Vitáné Babay Bernadette, akinek két leánya van. Az író emléke előtt tisztelegve 1988. május 28-tól iskola viseli a nevét Nagyatádon.



CZINDERY IGNÁCZ FERENC (?-1768)

Földesúr, Czindery György és Malakóczi Éva fia. 1722-ben a nagyatádi uradalmat C. Ignácz Ferenc, Varasd megye alispánja, Zágráb és Körös megye hiteles jegyzője, királyi tanácsos kapta meg III. Károlytól. 1731-ben letelepítette a Szent Ferenc rendet, hogy a horvát és magyar anyanyelvű lakosság részére az igehirdetés nehéz munkáját vállalhassák. 1733-ban háromszobás, konyhás, éléstárral ellátott lakást építtetett számukra téglából. 1740. július 22-én kiadott adományozó levelében területeket adományozott a templom, a temető, a rendház, a kert, a gyümölcsös, a gazdasági épületek, a legelők, a kaszálók, a szántóföldek és a halastavak számára. 1744-ben Kis-Atádon megépítette a Szent Rókus kápolnát a temetővel együtt, ami 1802-ben betelt. 1751-ben tették le a ferences rendház alapkövét, 1755-ben a barokk templom építése is előrehaladt, szentélyét 1797-ben megáldotta az esperesplébános. A templomépítést Czindery Ignácz fia, Rókus Gábor Ferenc fejezte be. A rend zárdájában volt a Czindery család által alapított ispotály (kórház).



DR. HORVÁTH SÁNDOR (1884-1956)

Filozófus, egyetemi tanár, teológus, Nagyatád szülötte. A tehetséges kisiskolást tanítói felkarolták, már lángésznek tartották. 1903-ban belépett a domonkos rendbe. Tanulmányait Svájcban, a freiburgi egyetem teológiai karán fejezte be. 1909-ben szentelték pappá, 1913-ban avatták bölcsészdoktorrá. 1918-ig a grazi domonkos rendi főiskolán tanított. 1918-tól 1922-ig az akkori osztrák-magyar rendtartomány főnöke volt. Tanárként működött a római Collegium Angelicumban és a svájci Freiburgban. 1938-ban a budapesti domonkos rendi bölcsészeti és teológiai főiskola tanára és igazgatója lett. 1942-től 1948-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára volt.
Művei: A Szentlélek hárfája (1927), Katolikus közélet (1928), A vallásos erényről (1929, Róma), Az emberi akaratról (1930), Aquinói Szent Tamás (1924).
A 20-as évek Európa-hírű alakja. Székesfehérváron a ciszterita templom kriptájába temették.



DR. KISZELY LÁSZLÓ

Járásbíró, a Pestvidéki Királyi Törvényszék aljegyzője, a VI. ker. járásbíróság albírája. 1890-ben a parkalapítók között volt. 1898-ban a Győri Királyi Ítélőszék albírája lett. 1899-től 1921-ig volt a Nagyatádi Járásbíróság vezetője. Segítségével ezalatt, 1913-ban épült a mai Városi Bíróság épülete. 1921 után a pécsi ítélőházhoz került. Elkötelezettsége Nagyatádon közismert volt, utcát neveztek el róla.



KRAUMANN ERIK (1907-1978)

Festőművész, tanár, a Sáros megyei Kisszebenben született. Iskoláit Eperjesen és Bécsben végezte. 1925-ben a Budapesti Műegyetem Építészeti karán kezdte el tanulmányait. A harmadik évfolyam után megbetegedett. Felgyógyulása után sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Akadémia festő szakán, ahol Benkhard Ágost, majd Burghardt Rezső voltak mesterei. 1936-ban kiváló eredménnyel végzett. Rövid budapesti munkássága után 1939-ben Lévára, majd 1946-ban Nagyatádra került tanárnak. Több nyelven beszélt, kitűnően zongorázott, hegedült és fuvolázott. Képeiből sugárzik a természet iránti szeretet, az ember iránti alázat. Festményei a derűt, harmóniát és a jóságot tükrözik. Emlékkiállítása: 1986 Budapest - 1994 Nagyatád. "A Nagyatád Városért" kitüntetettje.



KUTOR FERENC (1888-1970)

Ének-zene tanár, karnagy, zeneszerző. Csurgón tett képesítő vizsgát 1909-ben, a Zeneakadémián középiskolai zenetanári oklevelet szerzett. Legismertebb tanárai Antalffy Zsíros Dezső, Weiner Leó, Herzfeld Viktor, Siklós Albert voltak. 1920-21-ben Bodvicán tanított. 1927-től 1940-ig, nyugdíjazásáig a Pécsi Tanítóképző Intézet zenetanára. Római katolikus szertartási könyve 1929-ben jelent meg, két preludiumos orgona kötete 1930-31-ben. Egyéb alkotásai: Requiem, 23 római katolikus egyházi ének, három mise és oratórium Szent Margitról. 1934-ben Pécsett bemutatásra került a "Magyar fohász Szent Erzsébethez" c. alkotása. Zenekari és kamarazenei művei: számos induló, keringő, táncdal. Színpadi énekes mesejátéka a "Karácsonyi álom 3 felvonásban" címet viseli. 1936-ban bemutatták az Aranypille c. operettjét. Komponált műdalokat, mintegy 200 magyar nótát, a nagyatádiak számára a legkedvesebb a "Lányok, lányok, simongáti lányok" című. Zeneelméleti Alapismeretek címmel kétkötetes tankönyvet írt, szerkesztője volt a "Dalol a Nemzet" című folyóiratnak. Tagja volt a zeneszerzők és szövegírók Szövetségének, valamint az Országos Dalszövetség karnagya, a Musica Sacra, a Szent Cecília Egyesület, a Magyar Kórus munkatársa volt. Szerzeményeinek kézirata az Országos Széchenyi Könyvtár zenetárában került elhelyezésre.



MUDIN IMRE (1887-1918)

Tanár, olimpikon, atlétikában - súlylökésben és gerelyhajításban - sokszoros magyar bajnok. Kétegyházán született, Budapesten tanult. Már 18 évesen a sport élvonalához tartozott. Ausztriában, Németországban aranyérmek sorát nyerte. Nagyatádra 1911-ben, a főiskola elvégzése után került, számtan-természettan tanárként. Mellette kiváló sportszervező és újságíró volt. 1912-ben a stockholmi olimpián súlylökésben 6. helyezést ért el, ő volt a magyar csapat legjobbja. Tízszer javította meg a súlylökés magyar rekordját. Az első világháborúban, 1918. október 23-án Montegrappában bátyjával együtt (aki ugyancsak atléta volt) hősi halált haltak. Nagyatádon 1945 előtt sportkört, napjainkban pedig sportlétesítményt - Mudin Imre Sportcentrum - neveztek el róla.



NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN (1863-1924)

Politikus, miniszter. Egy dél-somogyi kisközségben, Erdőcsokonyán született. Tanítójának, Szalóki Dánielnek volt a legnagyobb szerepe abban, hogy tanítványából politikus lett. Szülőfalujában tűzoltóparancsnok, községi pénztáros és bíró volt. 1904-ben beválasztották Somogy megye Törvényhatósági Bizottságába. 1908 januárjában szervezték meg a Kisgazdák Egyesületét, augusztusban a nagyatádi kerület képviselőjévé választották. Megkapta a parlamentben a Nagyatádi megkülönböztető nevet. 1918-19-ben az Országos Kisgazdapárt elnöke lett. Egyszemélyes kisgazda képviselő volt, a gazdasági reformok sürgetője, szószólója. 1919 elején tárca nélküli, majd népgazdasági, 1919 augusztusától földművelésügyi miniszter lett. Új, demokratikusabb hangot vitt a minisztériumba. 1920-ban Cegléden és Szolnokon nagyhatású beszédet mondott a földreform érdekében. Nevéhez fűződik az 1920. XXXVI. tc., amely a földbirtok "helyesebb" megoszlását tűzte ki célul. A kormányon belül nem kapott támogatást elgondolása, 1924 őszére minden hivatalos fórum gátolta ennek végrehajtásában. Több község díszpolgárává választotta és szobrot állítottak emlékére. Életműve és politikai pályafutása a magyar demokrácia előharcosává tette. Nagyatádon utca viselte nevét.



DR. NOSZLOPY GÁSPÁR (1857-1924)

Ügyvéd, a Független Párt elnöke. Apja, Noszlopy Titusz, a szabadságharc mártírjának, Noszlopy Gáspárnak az öccse volt. Özvegy édesanyjukkal (Noszlopy Tituszné Iklódi Szabó Teréz) költöztek Atádra az újvárfalvai családi kúriából. Felesége Salczmann Zsófia helybeli polgárlány volt. Dr. Noszlopy Gáspár politikai tényező volt Nagyatádon, a 48-as függetlenségi párt elnöke. Családi síremlékük, egy fekete márványoszlop, a nagyatádi temetőben található.



SOMSSICH ESZTER, Saárdi Gróf (1886-1951)

Földbirtokos, a kivadári Somssich gróf földbirtokos leánya. Családja 200 éve élt Nagyatádon. Somssich Eszter birtoka Kispusztán volt, a kastélyával együtt. Híres volt tejgazdasága, kiállításokon több díjat nyert. Szociális tevékenysége közismert volt. Birtokán sok eszes gyereket taníttatott. Nagyatád jótevőjeként ismerték: a Baross utcában telket vásárolt, ahol keresztes nővéreket telepített, és iskolát, zárdát építtetett (a mai Bárdos Lajos Általános Iskola). Díszelnöke volt a Keresztény Nőegyletnek. Az arisztokraták elűzésekor őt nem engedték el volt munkásai, alkalmazottai. 5 évig tartó súlyos betegségében ápolták, otthonában halt meg, Nagyatádon van eltemetve. Városunk egyik utcája az ő nevét viseli.



SOMSSICH JÓZSEF, Saárdi Gróf (1864-1941)

Diplomata, külügyminiszter, császári és királyi kamarás, a magyar országgyűlés felsőházának örökös jogú tagja. A Ferenc József Rend középkeresztese, a harmadosztályú Vaskereszt Rend Vitéze, a Máltai Lovagrend t.b. lovagja, a pápai Szent Gergely Rend nagykeresztese. Államtudományi doktorátusának megszerzése után 1888-tól a belügyminisztériumban működött, 1898-tól a genovai főkonzulátuson, majd a berlini és a párizsi nagykövetségen teljesített szolgálatot az I. világháború kitöréséig, 1912-től mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott I. osztályú követségi tanácsos. 1919. szeptember 11-től 1920. március 15-ig külügyminiszter volt a Friedrich- és a Huszárkormányban. 1920. július 3-tól 1924. szeptember. 27-ig vatikáni követ. Felesége gróf Szőgyény-Márich Camilla, csillagkeresztes és palotahölgy. Sírja a nagyatádi köztemetőben található, amelyet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított.



TALLIÁN ANDOR (1864-1940)

Vármegyei főjegyző, alispán, somogyi eredetű ősrégi nemesi család sarja. A nemesi címet a családnak még 1610-ben II. Mátyás király adományozta. A családban hat személy volt alispán. Pécsett végezte a középiskolát és a jogot. 1887-ben Tabon volt szolgabíró, 1894-ben Nagy-Atádon foglalta el a főszolgabírói hivatalt. A Polgári Iskolai Egyesület aktív tagja, érdeme, hogy a polgári fiúiskola 1903-ban megnyílt. 1902-ben vármegyei főjegyzővé nevezték ki. 1918-ban megkapta a Hadi Érdemkeresztet. 1919-ben választották alispánná, 10 évig látta el a hivatalt. Számtalan megyei egyesületnek örökös tagja és elnöke volt. 1913. január 2-án tartott díszgyűlésén a nagyközség Nagyatád díszpolgárává választotta. A hagyománytisztelet alapján városunk képviselő-testülete 1993. február 23-i ülésén utcát nevezett el róla.





Közbeszerzési együttműködő partnerünk a Magyar Közbeszerzési és Elektronikus Beszerzési Zrt.

Az oldalon található tartalom Nagyatád Város Önkormányzatának tulajdonát képezik.
Az oldal megtekintéséhez 1024*768 felbontás ajánlott.
Levél a webmesternek:informatikus@nagyatad.hu
Oldalkészítés: 0.30 másodperc